Horváth Éva, a nagy utazó
Horváth Éva, az 1998-as szépségkirálynő-választás győztese, azóta műsorvezető és több nagy divatmárka arca. Imád utazni, de erről az oldaláról talán kevésbé ismeritek. Az interjúban élményeiről, kedvenc helyeiről mesél.
Horváth Éva 1998-ban Magyarország szépségkirálynője lett, és hazánkat képviselte a világversenyen a Seychelle-szigeteken. 2004-ben Görögországban megnyerte a Miss Tourism Planet szépségversenyt. Mindeközben elvégezte az Általános Vállalkozási Főiskola marketing szakirányát, majd a Budapesti Corvinus Egyetem vállalatgazdálkodási szakát. 2000 óta több televíziós produkcióban is szerepelt, és különféle tévécsatornákon vezetett és vezet műsort, továbbá szerkesztő, modell, rendezvények háziasszonya. Az egyik reality sorozat műsorvezetőjeként Kolumbiába és Mexikóba is eljutott. 2010-ben aGlamour Women Of The Year legszebb hajú nő kategóriájának nyertese lett. Jelenleg a Magenta és a Süel divatmárka arca. Társadalmi szerepvállalása közül kiemelkedő a beteg gyermekek támogatása és az állatok segítése. Kevés szabadidejében sportol: fut, bokszol és bikram jógára jár. Nagyon szeret búvárkodni, és vágya, hogy minél több csodálatos helyre eljusson a világon. Számtalan országban járt már, a legkedvesebb élményeiről kérdezem.
Lexi: Honnan jött az utazás mint hobbi? A szépségkirálynőséggel járó világjárás hozta meg a kedved, vagy már gyermekkorodban is meghatározó volt számodra, hogy utazhass?
Horváth Éva: Ahogy mondod, ez tényleg hobbi számomra, és már gyermekkorom óta annak mondhatom. Mivel édesapám tengerész volt, sokszor mentünk hozzá látogatóba édesanyámmal, és ezek igazán meghatározó utazások voltak számomra – sok-sok élménnyel. Akkor is és azóta is imádom a világot járni.
Lexi: Melyek a számodra különösen kedves helyek azok közül, ahol már jártál? Miért?
H.É.: Sok-sok helyen megfordultam már, de egyértelműen India a kedvencem. Nagyon szeretem azt az országot, lenyűgöz az ottani táj, a kultúra, az emberek szeretete, az isteneikhez való viszonyuk, az ételeik. Szerencsésnek érzem magam, hogy Észak-Indiában jártam, mert egy barátomtól hallottam, hogy Dél-India teljesen más, nem ennyire intenzív, impulzusokkal teli. Indián kívül még nagyon szeretem Kolumbiát és Perut. Európán belül pedig Cannes, Monaco, Velence számomra a kis ékszerdobozok. A történelme, kultúrája miatt talán még Rómát sorolhatom a kedvenceim közé.
Lexi: Van olyan szívedhez közeli hely, ahová visszavágysz, és olyan, ahol már többször is jártál? Miért épp ezek?
H.É.: Indiába mindenképpen szeretnék visszamenni. Három és fél hetet töltöttem Észak-Indiában, és bár ezalatt sok mindent láttam, szerintem egy egész élet kevés lenne arra, hogy igazán megismerjük ezt a csodálatos országot. Ezért is szeretnék sokáig élni, hogy amennyi helyet csak tudok, bejárhassak, és sok mindent megtapasztalhassak. Egyiptomban már többször jártam, ott vannak a kedvenc búvárhelyeim. A városokat, tengerpartokat azonban ott is váltogatni szoktam, hogy minél több helyet megismerhessek.
Lexi: Készítesz tervet, mielőtt elindulsz egy-egy útra? Előre kigondolod, hogy miket nézel meg, mit fogsz csinálni, vagy esetleg spontán vágsz neki az utazásnak?
H.É.: Én az a típus vagyok, aki nagyon felkészül az utazásra. Megveszek több útikönyvet, utánanézek az adott országnak, városnak, hogy miket láthatok, és kiválasztom, hogy miket szeretnék majd megnézni. Nálam feszített a tempó egy-egy út során. Minden napra beütemezek valamit. Reggel felkelek, felveszem a kis lapos sarkú sportcipőmet, és estig meg sem állok, hogy minél több mindent láthassak. Szóval, aki velem jön, erre számíthat. Általában már előre utánajárok a helyi belépőknek is, és ahol éppen vagyok, onnan mindenféle prospektust elhozok, mert bizony sokszor nagyon hasznos tanácsokkal látnak el. A perui utam – azt mondhatom – a legtökéletesebb szervezés volt részemről. Kolumbiában pedig előre kiválasztottam az útikönyvből egy nagyon látványos helyet, egy gyönyörű székesegyházat, amiért addig mentem 30 kilométert, míg meg nem találtam.
Lexi: Az utazásaid alkalmával kipróbálod a különböző gasztronómiai különlegességeket, helyi ételeket? Van esetleg kedvenc konyhád?
H.É.: Szinte csak a gasztronómiai különlegességeket próbálom ki, imádom az utazásnak ezt a részét is. Mexikóban például egyszer sétálgatás közben megláttam, hogy a helyiek egy sárgászöld színű italt árulnak az út szélén, elvileg turistáknak. Úgy éreztem, meg kell kóstolnom azt a különleges italt. Hamarosan megtudtam, hogy rohadtananász-léről van szó, amit a helyiek nagyon szeretnek, de ez sem tántorított vissza, vettem belőle, és nagyon ízlett. Természetesen vannak olyan helyek, ahol nem lehet akármit elfogyasztani, például Indiában sem lehet sok helyi dolgot kipróbálni, főleg az utcán nem. Erre azért odafigyelek. Egyébként éppen az indiai konyha az egyik favoritom, a másik a sushi világa, de Japánban még nem voltam.
Lexi: Egy-egy út során odafigyelsz az egészséges életmódra, megválogatod az ételeket? A sportra szánsz időt?
H.É.: Ilyenkor nem igazán foglalkozom ezzel, sportolni sem sportolok, de az egész napos jövés-menés azt hiszem, éppen elegendő, és akár sportnak is nevezhető. Az ételeknél pedig manapság már alig lehet eldönteni, hogy mi az egészséges, és mi nem. Sok mindent kipróbálok, helyi különlegességeket, nem jut eszembe ilyenkor az, hogy túl zsíros, vagy éppen olajjal készült-e.
Lexi: Hová vágyik még Horváth Éva, a világutazó?
H.É.: Pápua Új-Guinea és Ausztrália, amiket most elsőre mondanék. Valahogy engem az olyan helyek fognak meg igazán, amik kicsit „elveszettebbek”, viszonylag érintetlenek és csodaszép természeti értékekkel bírnak, valamint különleges, szokatlan a kultúrájuk. Sok ilyen és hasonló helyet szeretnék még látni és megismerni az életem során.
Forrás: lexi.hu
https://www.horvath-eva.hu/horvath-eva-a-nagy-utazo.html