Horváth Éva: Kolumbia varázslatos ország
Nemrég tért haza Horvát Éva, aki többedmagával két hónapig forgatta Kolumbiában az Éden Hotel című realityt. A munka mellett, bőven jutott ideje városnézésre is, így rengeteg élményt szerzett. Erről mesélt a HírExtrának.
Nemrég érkeztél haza Kolumbiából, az Éden Hotel forgatásáról. Nem féltél az utazástól, hiszen Kolumbia híres a bűnözésről?
Sajnos minden emberben vannak sztereotípiák, nem csak egymással-, hanem országokkal szemben is. Nyilván ezek engem is befolyásoltak, de mivel a stáb egy része már forgatott kint, megnyugtattak hogy nincs mitől tartani. Ennek ellenére amikor kiérkeztünk, egy darabig még voltak félelmeim.
Például, amikor először elmentem futni a tengerpartra és láttam a helyi halászokat, illetve a kis bungalókat, megfordult a fejemben, hogy butaság egyedül – a többiek tudta nélkül – elhagynom a szállodát. De később kiderült, hogy felesleges ettől tartani, mert sokkal nagyobb veszélyt jelentettek ránk a tűzlegyek.
Pontosan mit értesz ez alatt?
Ez egy nagyon sunyi kis rovar, mert nem érzi az ember a csípését. Olyasmi, mint egy kis muslica, emiatt csak ritkán lehet észrevenni. A csípése nyomán egy piros udvar keletkezik, amiből a vér is kiserken. Az a csípés legnagyobb veszélye, hogy ha vakarjuk, akkor szétáramlik a méreganyag a szervezetben és több csípés esetén, rövid időn belül elefánt méretűvé dagadhat a bokánk. A stáb tagjai közül, többen is kórházba kerültek, nem tudták folytatni a munkát.
Ezek szerint te megúsztad?
Igen. Egy módon lehetett védekezni ellenük: ha egy helyi szappannal bekentük a lábunkat – mert főleg azt csípték –, akkor nem „haraptak” belénk. De, ha valaki ezt kicsit is hanyagolta, rögtön begyűjtötte a csípéseket. Hogy ne járjak pórul, rendületlenül kenegettem magam, ami nagyon vicces volt, hiszen gyakorlatilag szappanos lábbal éltük az életünket a harminc fokban. (nevet)
Milyen tapasztalataid voltak a helyiekkel: kedvesek voltak?
Nagyon kedvesek voltak, de a kommunikáció nehézkesen ment. A spanyolon kívül, semmilyen más nyelven nem beszélnek, úgyhogy kezdetben kézzel-lábbal mutogatós pantomim játékhoz hasonlítottak a beszélgetések. (nevet) Később elsajátítottuk az alapkifejezéseket spanyolul, ami a szállodai élethez kellett.
Hogyan foglalnád össze pár szóval a kint töltött két hónapot?
Életem eddigi legnagyobb élménye volt.
Miről szól konkrétan az Éden Hotel?
Fiatalok életét mutatja be, hogy miképpen élik a mindennapjaikat egy zárt közösségben, egy felsőkategóriás hotelben. Olyan, mint egy igazi szappanopera: szerelmek, kapcsolatok, féltékenység, ármánykodás, stb. Ha összezárnak embereket, felnagyítva produkálják mindazokat az elemeket, amik amúgy is jelen vannak az életükbe és a nézők ebbe pillanthatnak majd bele.
Szerinted van még kereslet egy ilyen típusú valóságshowra, hiszen manapság már szinte minden műsort ismert személyiségekkel próbálnak eladni és még az sem garancia semmire?
A valóságshowk között is van különbség. A jelenlegi piac azt mutatja, hogy sztárok nélkül is remekül működhetnek a műsorok, illetve valóban nem garancia a sikerre, ha ismert ember is szerepel benne. Szerintem, ha van egy jól megszerkesztett produkció, jó szereplőkkel, akkor működhet.
Könnyedén tudtál alkalmazkodni az ott uralkodó speciális időjárási körülményekhez?
A rossz idő, gyakran rányomta a bélyegét a forgatásra. Voltak olyan napok, amikor egész nap felkonfokat kellett volna venni, de az esőzés nagyban megnehezítette a munkánkat: le kellett fedni a kamerát, elázott a sminkem, stb. Tehát egy kicsit macerás volt, de ezt leszámítva én szerettem ezt az időjárást is. Az ottani éghajlat teljesen eltér a miénktől. Olyan monszunesők voltak, amik számomra kuriózumot jelentettek, ráadásul mindehhez meleg is volt.
A rengeteg víztől előjöttek az óriásbékák is a szállodában. Kolumbia nagy része nincs csatornázva, emiatt esőzéskor alig lehetett közlekedni az utakon: elakadtak a vízben az autók és a motorosok is. Lássuk be, ilyet nem minden nap lát az ember. A kint tartózkodásom minden egyes pillanatát csodaként éltem meg és próbáltam magamba szívni a hely energiáit.
Mi volt a legemlékezetesebb élmény számodra?
A legemlékezetesebb talán az volt, mikor találkoztam Pepével, a lajhárral. Ölbe vettük őt és teljesen elvarázsolt bennünket. Olyan bamba és ártatlan volt, hogy mindannyian rögtön szerelembe estünk.
Kolumbia után, Peruban is jártál. Mesélnél róla egy kicsit?
Peru csodálatos volt és egy gyerekkori álmom vált valóra, azzal, hogy oda is eljutottam. Úgy gondoltam, hogy ha már Dél-Amerikában járok, óriási hiba lenne kihagyni. Vannak olyan dolgok, amit látnunk kell mielőtt meghalunk, számomra ilyen volt a Machu Picchu és nem is csalódtam.
Már a kiutazásnál elveszett a bőröndöd. A Kolumbiában töltött idő alatt, vagy azóta megkerült már?
Egyelőre úgy tűnik, hogy úton van, de két hónap ruhamentes időszakom volt. Most már egy kicsit kezd aggasztani, mert az egész nyári ruhatáram – a Sugarbird kollekcióm – abban a bőröndben van, aminek az elvesztése nagyon bántana.
Ez minden nő rémálma.
Igen, de kint abszolút nyugodtan viseltem, annak ellenére, hogy három flipp-flopp papucs és négy ruha volt nálam. Vettem hozzá kint még négyet, így két hónapig nyolc ruhával tökéletesen jól elvoltam. És bevallom, nem hiányzott az itthon megszokott napi szintű divatozás.
Forrás: Hírextra
https://www.horvath-eva.hu/horvath-eva-kolumbia-varazslatos-orszag.html