Horváth Éva: Kolumbiában rátaláltam önmagamra
A héten indul a Viasat3 Éden Hotel című stratégiai játéka, amelynek szereleméhes ifjait szigorúan terelgeti az amúgy egyáltalán nem zord Horváth Éva, aki a forgatás alatt Kolumbia szerelmese lett.
- 2010 utolsó negyedét Kolumbiában töltötte. Hogy viselte a távollétet?
- Amikor az ember itthagy mindent két és fél hónapra, nagyon sok mindent el kell rendeznie, gondolok itt a banki utalásokra, a lakásra, a macskámra, meg hogy kinek milyen telefonszámot hagyjak meg... Ráadásul egy héttel az indulás előtt írtam alá a szerződést, így csak az utolsó utáni pillanatban tudtam mindezeket elrendezni. Amikor azonban kiérkeztem elengedtem ezt a problémaözönt! Pedig furcsa volt, hogy a kolumbiaiak az „Ej, ráérünk arra még” szerint élik az életüket – a helyi szóhasználatban ez a manana (spanyolul: holnap – a szerk.), amit én csak dél-amerikai fílingnek hívok.
- És ez öntől távol áll?
- Mint Makó Jeruzsálemtől! Itthon reggeltől estig pörgök, képtelen vagyok leállni. Egyszerre több dolgot kell csinálnom, akkor érzem magam jól. Amikor például fodrásznál, vagy manikűrösnél ülök, az számomra horror. A körömlakkomat rendszeresen elkenem, már röhögnek rajtam. Kapkodok, telefonálok, izgek-mozgok, csak hogy történjen valami körülöttem.
- Megúszta a kintlétet személyiséghasadás nélkül?
- Az ember szerencsére nagyon könnyen átveszi azt az életérzést. Talán egy hétre volt szükségem az „átálláshoz”. Ennél sokkal nehezebb volt visszajönni a „valahogy csak lesz”-ből a hazai „azonnal és most”-ba. Bő három hétbe tellett, mire újra felvettem a ritmust… Ott mi kicsit kolumibiaikká lettünk, hiszen nem turistaként jártuk a műemlékeket, hanem javarészt egy helyen voltunk. Láttuk, ahogyan buliznak a helyiek, tábortüzeket raknak a tengerparton - ezek számunkra kuróziumnak számítanak, de ennyi idő alatt megélhettük a hétköznapiságát is. Szeretem az ilyen temperamentumú, ilyen éghajlatú országokat, engem ez nagyon feltölt életkedvvel és energiával. Úgy érzem, Kolumbiában rátaláltam önmagamra.
- Milyen ez az Éden Hotel?
- A szálloda egy sziklaszirten van, gyönyörű környezetben, a Tayrona Nemzeti Parkban, egy folyó torkolatánál, körülötte zöld hegyek, előtte pedig a Karib-tenger, kék víz, gyönyörű sziklák… Itt élnek a játékosok, akik taktikáznak, szerelmesek lesznek, aztán mégsem, szervezkednek – minden „hangszeren” játszanak. Ezek a huszonévesek sokkal rafináltabbak, mint mi voltunk… Maguktól „dolgoztak”, olyan helyzeteket teremtettek, amit forgatókönyvíró ki nem találna!
- Lett igazi szerelem is?
- Minden van ebben a műsorban, ami megtörténhet a való életben is…
- És Éva mit csinált a paradicsomban?
- Én vagyok a műsor háziasszonya, akire úgy tekintenek a játékosok, mintha a szigorú tanár nénijük lenne: megjelenek a párválasztó ceremóniákon, a randevúkon, tőlem hallják a legrosszabb híreket…
- Ezek a rafinált fiatalok mennyire fogadtál el a szigort?
- Az egyik kieső mesélte, hogy amikor bementem a hotelbe, már előre rettegtek, volt aki nem is bírt enni aznap… Úgy tűnik, jól sikerült hoznom ezt a karaktert, pedig aki ismer engem, azt tudja, hogy egyáltalán nem ilyen vagyok.
- Az egzotikus környezet ijesztőbb arcát is látták?
- Olykor hatalmas tarantulapókok jelentek meg a szállodában, óriásbékák pancsoltak a medencében, jókora rovarok repkedtek körülöttünk. De ezeket meg lehetett szokni. Sokkal nagyobb gondokat okoztak az esőzések, amelyek a forgatás második felét teljesen átírták: szinte az összes, külső helyszínre tervezett forgatáshoz B-tervet kellett kitalálni. A helyiek szerint 60 éve nem esett ennyi eső, a kinti stáb tagjai közül is volt olyan, akinek elvitte a házát az ár… Aztán amikor visszatért a jó idő, azzal együtt eljött az őrültek háza is, mert be kellett hozni a lemaradásainkat.
- Elég sok hazai és átvett valóságshow-t láthatott már a magyar közönség. Miben más ez?
- Amikor elvállaltam a műsorvezetést, azt mondták, hogy ez más, mint az eddigiek. Eleinte magam se értettem, de ez egy stratégiai játék, ami szappanoperaként van definiálva. Itt valóban minden megtörténik, ami egy hétköznapi ember életében is előfordulhat. Az Éden Hotelben nyilván gyorsabban, hiszen egy összezárt közösségben minden hamarabb megy végbe, de nincsenek feladatok, a játékosok élik az életüket, s nem a nézők döntenek, itt minden a résztvevőkön múlik. Aki ide eljutott, az minél tovább bent akart maradni, s ezért meg is tett mindent.
- A munka mellett jutott idő csavargásra is?
- Amikor vége lett a forgatásnak, végigjártam Kolumbiát, gyönyörű városok vannak, olyan a hangulat, mintha egy Márquez-regénybe csöppenne az ember. Azt az egyet nagyon sajnálom, hogy nem sikerült eljutnom Ciudad Perdidába, a legendás elveszett városba. Ezért még vissza kell mennem…
Forrás: Bérczessy Gergely/Színes RTV
https://www.horvath-eva.hu/horvath-eva-kolumbiaban-ratalaltam-onmagamra.html