Horváth Évát bedobták a mélyvízbe
Horváth Évának olyan különleges utazásban lehetett része, amire keveseknek van lehetősége, de az egykori szépségkirálynő meg is böjtölte a sok szépet és jót, hiszen fontos kincseinek kellett búcsút intenie. A műsorvezetőt Kolumbiában dobták be a mélyvízbe, és hamarosan mi is láthatjuk, hogyan lubickolt az új feladatban.
- Te leszel a Viasat3-on induló Éden Hotel című műsor háziasszonya, mennyire passzol ez a feladat az eddigi munkáidhoz?
- Nagyon furcsa volt számomra a helyzet, mert eddig inkább élő műsorokat vezettem: a Cool Live után jött a Reggeli, aztán ott volt a Dominónap, és ha még visszamegyünk a múltba, akkor a Lottósorsolás. Az Éden Hotel egy felvételre készült műsor, talán csak a szépségkirálynő választás volt ilyen jellegű. A reality műfajában még nem tevékenykedtem, nem dolgoztam, nekem is szokni kellett az új szituációt, helyzetet, a stábot, mert szinte alig ismertem valakit a sminkes-fodrászomon kívül. Mivel szuper volt a csapat, könnyen beilleszkedtem, alkalmazkodtam hozzájuk és a szituációkba is beleszoktam.
- Milyen oldaladról ismerhetünk meg?
- Aki ismer, az tudja, hogy kicsit fanyarabb, csípősebb a humorom. Voltak párválasztó ceremóniák, ahol néha odaszóltam egy-két dolgot, aztán a szerkesztők szóltak, hogy épp egy drámai szituáció zajlik, amit nem biztos, hogy olyan irányba kellett volna vinnem. De a viccet félretéve, én vagyok az ő "tanár nénijük". Egy olyan karaktert kell hoznom, mint a dán verzióban a műsorvezető, akitől nem rettegnek, de valahogy mégis felnéznek rá. Ő az, aki a rossz hírt hozza, vagy esetleg a jó hírt közli, ha pedig bemegy a hotelbe, minden szem rá szegeződik, mindenki rá figyel, legyenek bármilyen buli kellős közepén. A való életben nem ilyen vagyok, teljesen közvetlen embernek tartom magam, a szereppel kezdetben kicsit nehezen azonosultam, aztán belejöttem.
- Miként foglalnád össze, miről szól ez a valóság-show?
- Ez egy stratégiai játék. Vicces, mert az elején én sem tudtam, hogy ez mit jelent, azt mondták, hogy ez teljesen más lesz, mint az eddigi valóságshow-k. És tényleg! Itt olyan szinten kell taktikázni, mint egy vetélkedőben. Furmányosan kell gondolkodni, át kell játszani a többieket, ha kell, akkor viszont szövetségeket kell kötnöd, mert itt nincs olyan, hogy a nézők betelefonálnak és eldöntik, ki a szimpatikus. Saját maguk szavazzák ki a másikat. Voltak annyira rafinált és ügyes játékosaink - huszonéves emberek -, hogy leesett az állam! A lányok pár percen belül kicsavarnak egy palit, mint egy citromot, de a fiúk karmai közé sem szeretnék kerülni.
- Milyen élményekkel tértél haza Kolumbiából?
- Életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor találkoztam Pepével, a kis lajhárral. Olyan volt, mint amikor valaki pandamacival vagy koalával találkozik, elképesztő! Az egész ottlétet pozitívnak értékelem, amikor hazajöttem a hideg télbe januárban, olyan volt, mint amikor egy álomból felébredsz és visszacsöppensz a szürke valóságba. Az egyetlen, amit bánok, hogy ott volt tőlünk egy köpésre Ciudad Perdida, az elveszett város, ahová szerettem volna eljutni: először az esőzések miatt nem tudtuk megmászni, aztán az utolsó 15 napban, mikor visszatért a jó idő, már minden nap forgattunk.
- Sokan viszont kórházba is kerültek...
- Nagyon alattomosak voltak a tűzlegyek, az embereket gyakorlatilag kétnaponta szállították kórházba, volt, hogy egy nap öten mentek, mert úgy be volt dagadva mindenük, de sokaknak a helyi ételek okoztak gondot és gyomorproblémákkal küszködtek. Nekem semmi gondom nem volt, senki sem értette, hogy lehet ilyen gyomrom? /nevet/
- Az RTL Klubon vezettél utazós műsort, ennyire szeretsz utazni?
- Nagyon, talán ez áll hozzám a legközelebb! Az utóbbi időkben ugyanis rájöttem, hogy egy utazás mennyi értéket ad az ember életéhez: megismer más helyeket, azt, hogy mások hogyan élnek, tapasztalatokat gyűjt, amikből sokat tanulhat. Kolumbiában a családcentrikusság fogott meg. Nem is tudom, hogy nálunk, mi a fene ütött az emberekbe, hogy ennyire csak a külsőségek számítanak! Ott az emberek arra törekednek, hogy legyen szép családjuk, akikkel hétvégén elmennek egy étterembe, de nem veti fel őket a pénz, náluk ez a családösszetartást jelenti. Nálunk, mi a fontos? Na jó, inkább nem is mondom... sok mindennel szembesültem a kintlétem alatt... Dél-Amerikában annyi gyönyörű, megható templomi esküvőt láttam egy hétvégén - gyönyörű nagyestélyibe öltöztek, a férfiak mindannyian fehérben -, mint amit itthon életemben nem.
- Fiúk, lányok, valóságshow. Szerinted mi motiválhat egy fiatalt, hogy jelentkezzen egy ilyen műsorba?
- A fődíj biztosan, ami nem kevés, 25 millió forint, gondoljunk csak bele! Másrészt a helyszín, ahol forgatták a játékot: úgy gondolom, az se lehet rossz érzés, ha valakit pár hétre nyaralni küldenek Kolumbiába, egy luxushotelbe. Így inkább visszafelé tenném fel a kérdést: mi az, ami ne motiválná őket, hogy jelentkezzenek egy ilyen műsorba?
- Vicces, szomorú, pikáns, milyen jeleneteket láthatunk majd?
- Öröm, bánat, sírás, itt minden előfordul, mindennel találkozunk, ami egy életszituációban szembejöhet velünk. A szerkesztők négynaponta váltották egymást, míg egyikük bent volt, a másik külső helyszíneken dolgozott. Négy nap múlva, teljesen átalakult benn a csapat. A kamerák 24 órában forogtak, nekem is volt olyan napom, amikor nem tudtam őket követni, s mikor visszatértem a hotelbe, gyakorlatilag felborult minden. A játék nemcsak azon múlik, hogy valaki mennyire szép, sármos, vagy mennyire kockás a hasa, itt kőkemény észjáték és taktikázás folyik. Az pedig teljesen helytálló, hogy az Éden Hotelben az a hely, ahol bármi megtörténhet.
- Megérintettek a helyzetek vagy megpróbáltad távol tartani magad? Milyen kapcsolatban voltál a szereplőkkel?
- Elvileg semmilyen kapcsolatom nem lehetett a szereplőkkel, mert amikor bementem hozzájuk, mint mondtam, a tanár néni karaktert kellett alakítanom. Miután kiesett egy játékos, nem találkozhattam velük, nem beszéltem senkivel, el kellett zárnom magam tőlük. Mivel nap, mint nap nyomon követtem a kis életüket, nyilván voltak olyan karakterek, akiket jobban megszerettem - és voltak, akiket kevésbé -, ezért óhatatlan, hogy érzelmi kötődés is kialakul bizonyos játékosokkal, noha ők ezt nem láthatták. Egy-két párválasztó ceremónián fordult elő, hogy amikor valakinek távoznia kellett, azt én is megkönnyeztem, de nyeltem kettőt, majd új sor, új bekezdés és folytattam.
- A legtöbb cikk talán a bőröndöd kalandjáról szólt. Igaz a hír, tényleg elveszett, de mi hiányzik belőle leginkább?
- Igen, ez a legszörnyűbb dolog, ami történt velem. Gyakorlatilag az egész nyári ruhatáram benne volt: körömlakkok, a pedikűr-manikűr szettem, a napszemüvegeim, a fürdőruháim, a cipőim, minden! Az ember egy ilyen nyaralásra, kirándulásra mindig a kedvenc darabjait viszi el. Amikor otthon meg akarnám reszelni egy kicsit, vagy le akarnám kezelni a kéz és láb körmeimet, eszembe jut, hogy ez a szettem sincs meg. A hiány már nyomokban előtűnik, de a napszemüvegeimet még nem igazán használom, illetve a nyári ruháknak és cipőknek sincs még szezonja, úgyhogy később fogok ezzel a helyzettel igazán szembesülni.
- Gondolkodtál azon, mit kezdesz ezután?
- Úgy gondolom, hogy nagyon gyorsan kellene tenni valamit: beperelni a céget, hogy fizessenek biztosítási összeget. Van egy részletes listám, hogy mik voltak ebben a bőröndben. Ezt a megoldást tudom elképzelni vagy azt, hogy azon nyomban visszaküldik a bőröndömet! Bevallom, nem sok esélyt látok, mert októberben küldtem ki és lassan fél éve, hogy nincs meg. Szörnyű. Kint mondták is, hogy milyen nyugalommal viseltem ezt az egészet, nem háborodtam fel, nem hisztiztem... Most eljött ez az időszak is.
- Több kereskedelmi csatornán is megfordultál már, máshol is találkozhatunk veled a jövőben?
- Más kereskedelmi csatornán egyelőre nem. Most fut majd az Éden Hotel, illetve készítünk egy másik műsort is, de erről majd akkor, ha eljön az ideje.
- Visszatérsz Kolumbiába, vagy van esetleg újabb úticélod?
- Mindenféleképpen. Az ember életében vannak meghatározó élmények, amelyeket soha nem felejt el és számomra a kolumbiai forgatás ilyen volt: életem eddigi legnagyobb kalandja. Sajnos nem sikerült megmásznom Ciudad Perdida-t, és rengeteg olyan hely van, amit még nem láttam, de jártam Cartagenában, Barranquillában, a környező településeken is végig mentünk, voltam Bogotában, de az Elveszett Város mindenképpen vár még rám és azt mondják, hogy a panamai rész is csodálatos. És persze ott van Venezuela is... Az az igazság, hogy imádom egész Dél-Amerikát!
- Mindig peches utazásokban volt részed eddig, vagy ez egy különleges eset?
- Soha nem voltam peches és még soha nem tűnt el a bőröndöm. Amikor ilyesmiről hallottam, mondtam is: szegények! Azt gondoltam, hogy ez nagyon ritka lehet és milyen mázlim van, hogy tényleg gyakran utazgatok és még semmilyen problémám nem volt! Volt, hogy az összes bőröndöm használhatatlan állapotban jött haza - három kerékkel, leszakították a fülét - és mehettek a kukába. De szerintem annál nagyobb szerencsétlenséget nem lehet megélni, hogy valakinek két hónapi ruhatára eltűnik. Ha az ember két-három hétre utazik, nyilván nem visz ruhatár mennyiséget magával, így én most bepótoltam az elmúlt évek lemaradásait pechszériában.
Forrás: Borsos Zsuzsi/Stop.hu
https://www.horvath-eva.hu/horvath-evat-bedobtak-a-melyvizbe.html