Királynő az Édenből 1. rész
Szépségkirálynő, modell, műsorvezető – csupa irigyelt jelző. Ám Horváth Éva élete nem csak csillogásból áll, megjárt nagy mélységeket is. A Borsonline cikksorozatot indítotott, amelynek első részében Éva a gyerekkoráról mesél.
Nem kell ahhoz feltétlenül elvált szülők gyermekének lenni, hogy valaki ne lássa minden este lefekvés előtt az édesapját. Mivel Horváth Éva papája tengerész, így munkája az év nagy részében a tengerre szólította, ezért nem csoda, hogy anya és lánya között egy átlagos családi kapocsnál jóval erősebb kötelék, eltéphetetlen szálak szövődtek. Az édesapát gyakran hónapokra, akár egy évre is elszólította a kötelesség, ilyenkor Éva és az édesanyja sokszor vonatra szállt és követte ôt a legközelebbi kikötőbe. A sok utazás, a külföldi kultúrák megismerése igazi ritkaságnak számított abban az időben, így Éva inkább érezte magát kiváltságos helyzetűnek, mint elhanyagoltnak. Ha nem látták egymást, akkor is többször beszéltek telefonon, így a műsorvezető azon szerencsés emberek közé tartozik, akik nagyon szoros kapcsolatot ápolnak mindkét szülőjükkel:
– Főleg édesanyám számára volt ez nehéz időszak, de nagyon talpraesett asszony, így amikor csak lehetőség volt rá, megoldotta, hogy gyakran lássuk aput – árulta el Éva.
– Amikor ő nem volt jelen, sokat vigyáztak rám a nagyszüleim is, szerettem náluk lenni. Hozzászoktam, hogy apu hónapokig távol van, aztán viszont hetekig voltunk együtt. Akadt olyan év, amikor a karácsonyt is külön töltöttük, ezért sokak megrökönyödésére ugyan, de egyáltalán nem okozott gondot a családban, hogy tavaly az Éden Hotel forgatása után anyuval Peruban karácsonyoztunk. Nagyon boldog gyerekkorom volt, és a sok utazás, a kikötőkben szerzett gyerekkori élmények mindmáig elkísérnek. Már az óvodában is hajó volt a jelem – mesélte nevetve Éva, aki középosztálybeli családban nőtt fel, de már kisgyerekként olyan dolgok adattak meg neki, ami kortársai közül csak keveseknek.
– Már tizenegy évesen szerepeltem a televízióban – mesélt karrierje korai indulásáról a szépség.
– Apu az egyik útjáról egy kaméleont hozott nekem, amit akkoriban nem sok ember tartott Magyarországon. Az állatkertből tudtunk neki mindenféle tücsköt- bogarat szerezni, otthon pedig imádkozó sáskákat tenyésztettem neki. Egyik ismerősünk révén kerültem a Kuckó című műsorba, ahol forgattak rólunk egy anyagot, ez volt életem első tévés megjelenése.
Éva gyerekkora óta nagy állatbarát, kóbormacska, kutya, törött szárnyú galamb vagy kisrigó nem maradt az utcán, ha ő a környéken járt. Az állatok begyűjtése mellett más csibészségek sem álltak távol tőle:
– Egyszer úgy állítottam haza, hogy azt mondtam a szüleimnek, nem akarok óvodába menni, mert megvertek a fiúk. Az óvó néni aztán felvilágosította a szüleimet, hogy pont fordítva történt: én láttam el a barátnőmet cukkoló fiúk baját. Már az első osztály legelső napján, az első szünetben felmásztam a mászókára, ahonnan leestem, és 9 hétre fekvőgipszet kaptam. Az ágyban tanultam meg írni és olvasni is az osztályfőnökömtől, aki a tanítás után eljárt korrepetálni. Szerintem emiatt olyan csúnya mindmáig a kézírásom – tette hozzá mosolyogva Éva.
Forrás: Borsonline
https://www.horvath-eva.hu/kiralyno-az-edenbol-elso-resz.html